László Noémi
Föld

Nekem a föld való. Követelem.
Ha lehet, ereimben ő keringjen.
Ha lehet, ne engedjen innen
meglépni. Súlyos szerelem legyen,

amit a porból vétetett könnyen visel.
Lehet, hogy nem osztom meg senkivel;
lehet, nem érti, akivel megosztom.
A lényeg: föld-ízű napokat hozzon.

A föld ízétől kinyílok, beérek.
Mint ki már nem élő, még nem holt:
csontkalitkámban nyújtózik az égbolt.
És törzset növeszt magának a kéreg.