| Nagyapámnak volt egy szép nagy autója. Fekete. Zsírban tartotta, ápolta, naponta bemászott alá, piszkálgatta, néha cicceget, csóválta a fejét és olykor meg-megdorgálta. De vasárnapra mindig tiszta ruhát öltött és úgy ültetett minket kimosdatva, kifésülve a hátsó ülésre és csaptunk egy kört a központban. Majd elgurultunk vele a cukrászdába. Aztán nagyapám nagyon megöregedett, és apám csak hümmögött, hogy ódivatú az járgány, nem mai embernek való. Egy kupec vette meg, és elvitte a városból. De a garázs még mindig orzi a zsír szagát, amit mi csak úgy nezetünk: smell of grandpa's car. |